Ez egy kezdeményezés, ami a nem túl jó helyzetben lévő zeneipar helyzetén lesz hivatott változtatni. Sajnos lassan felnő vagy már fel is nőtt egy generáció, aki nem tudja, hogy a zene az nem csak úgy van, hogy azt művészek, szerzők és nagyon sok ember csinálja, akiknek ez a "munkája", amiért miután ők és természetesen nem csak ők másolják, letöltik, megosztják, stb., ezért ezek az emberek nem kapnak úgymond fizetést. Szeretnénk ezen változtatni és ahogy annyi minden másban, ebben is elérkezik hamarosan a változás és hisszük, hogy a (nem csak), de elsősorban a hazai előadók, művészek, zenészek, zenekarok újra nem csak kedvvel, de TELJES jogbiztonságban jelentethetik meg munkájuk eredményét! Végül, de nem utolsósorban a kisebb lehetőségű zenekarok, előadók, művészek részére is megnyílhatna a megjelenés lehetőségei. NÉZZÜK MEG, HÁNYAN VAGYUNK, AKIK MELLÉJÜK ÁLLUNK! Hányan vennénk meg a cd/dvd -t, ha valóban másolásvédett, ugyanakkor közel félárú lehetne?
Amiket a dalokról írok, nem elemzések, hiszen se a dalszövegeket, se a verseket nem szoktam elemezni, nem szeretek a sorok közt olvasni, mert attól elvesztheti a dolog a misztikumát, a varázsát. Teljesen mindegy, hogy ízekre szedünk-e egy dalt vagy verset, hisz ha tetszik, akkor is tetszeni fog, ha értjük a szimbólumok (és hasonlók) jelentését, ha meg nem tetszik, akkor sem fog, ha minden egyes részt megértünk belőle.
A másik dolog meg, valószínűleg az elemzéskor valami olyasmit magyaráznánk bele, amire a költő akkor a vers megírásakor egyáltalán nem is gondolt. Akkor meg mi értelme az egésznek?!
Azon viszont el szoktam gondolkodni, hogy mit érezhetett íráskor: fájdalmat, örömöt, bánatot, dühöt? A Republicnak vannak olyan dalai, amelyek kicsit gúnyosak, így nem tudom őket behatárolni, hogy milyen érzelmi állapotban íródott meg.
A kisdobos c. dal néhány sora kifejezi azt, amit a Republic együttes iránt érzek, leír érzéseket, melyeket saját szavaimmal nem tudnék elmondani.
„A neved egy régi plakáton,
A legszebb szó a világon.”
REPUBLIC! Számomra a Republic szó a legszebb a világon. Ahogy Örkény István írta: „Vannak szavaink, amelyeket szeretünk. Szívesebben mondjuk ki őket, mint más szavakat.” Örkény számára ilyen szavak a „magyar” és az „értelmiségi”. Én a „Republic” szót mondom ki tisztelettel és szeretettel.
„És jöttek igazi barátok,
Akik neked adnák a világot.”
A Fiúk (szerintem) így vannak egymással. Hihetetlen, milyen barátsággal és szeretettel beszélnek egymásról, vagy néznek egymásra.
„Nem jöttél, nem is írtál, úgy látszik, ennyit ér a szó.
Kimondom, kimondod, elszáll, minden kifordítható.”
Biztos mindenki volt már úgy, hogy várta egy ígéret teljesítését, de csalódás lett a vége. Én valami ilyesmit érzek ebben a 2 sorban. Gyönyörű, érzelmes és elgondolkodtató dal.
„A váróteremben a lány, a váróteremben a lány
A fiút várja talán, piros szalag a haján.
De az a vonat már sohasem, de az a vonat már sohasem,
Vagyis jön, csak üresen, rajta sok-sok idegen.”
Ha egy pár szétmegy, bizony megesik, hogy nem múlik el mindenkiben a szerelem. A szerelmes fél ilyenkor ürességet érez, és a megszokott dolgok rosszabbakká, szomorúbbakká válnak. Ezt jelenti nekem ez a 4 sorocska a Lassú vonat érkezik c. számból.
„Nagy baj van, baj van, hol a szívem?
Ha nincs itt, mi az, ami fáj?”
A szerelmes fel sem fogta a fájdalmat, amit a „másik fele” okozott neki. Érzi, hogy fáj a szíve, de nem tudja, vagy nem akarja felfogni, miért.
Amit nem értek - még mindig nem jöttem rá, hogy a dalban elhangzott jogos kérdések kiben fogalmazódnak meg inkább: egy gyerekben vagy egy felnőttben? Hiszen a gyerekek még ártatlanok, fájhat nekik, ha egy farkas megeszik 2 embert, mert hát ez rossz dolog. A felnőttek pedig mindig mindent meg akarnak érteni. Ha a gyerekek mondanak valamit, nem állják meg, hogy ne faggatózzanak. Ez még nem is lenne baj, ha értelmes kérdéseket tennének fel. Saint- Exupéry A kis herceg-ben nagyon jól jellemezte a felnőtteket, vagyis hogy ők sosem a lényeges dolgokat akarják tudni, hanem az olyanok érdeklik, hogy hány éves valaki, hol lakik, és eldöntik helyettünk, hogy pl. egy új barátunk milyen ember, csupán a hallottak alapján.
„Ne sírj, úgyis mindegy, a lovacska elszaladt.”
Mindig erre a sorra gondolok, ha elszalasztok valamilyen lehetőséget. Olyankor a lehetőség az a bizonyos lovacska, és felesleges sírnom miatta, hiszen már nem változtathatok azon, amit tettem, vagy éppen nem tettem.
„Amikor nem segít a szó,
Amikor ütni volna jó,
Legyen a szíved jéghideg,
Adj oda mindent, amit lehet.”
Ez a 4 sor nagy segítség, amikor szeretnék valamit veszekedés nélkül megúszni, pl. ha valaki beszól. Hisz ilyenkor valóban nem segít a szó és ütni volna jó, de nem érdemes idegesíteni magunkat egy másik ember butasága miatt.
Most nem csak a Republicról írnék, hanem a többi túlélő zenekarról is, mint pl. a Bikini. Hiszen az ő dalszövegeik többnyire változatosak, viszont ha megfigyeljük a mostani zenekarok (pl. Crystal, Groovehouse) dalait, szinte mindegyik ugyanarról szól: van egy szerelmes, aki szomorú, mert nem lehet hőn áhított szerelmével. És ha egy számot ismerünk, ismerjük a többit is. Szó se róla, az énekeseknek nagyon szép hangjuk van, jó hallgatni, ahogy énekelnek, de egy idő után meg lehet unni. A Republic ír olyan dolgokról is, amiknek köze nincs a szerelemhez, pl. történelmi eseményekről is. Talán azért, mert Ők már idősebbek (pozitív értelemben gondoltam ezt), több mindent megértek, érettebbek, mint egy huszon- vagy harmincéves.
Imádom a Cipő és Zoli gondolatait, mindig megérintenek valamilyen úton- módon. Van, hogy elsőre elsiklom egy-egy mondat mellett, de minél többet hallgatok egy dalt, annál inkább érzem magaménak.
A Furcsa magasban c. dal mintha rólam szólna. Mindig sírok, ha azt hallom. Hisz engem sem értenek az emberek, hogy miért mindig olyan álmokat kergetek, amiket úgysem érhetek el, és „várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok.”
Az is nagyon jó lenne, ha „... lenne már csak egyszer, hogy zsebre vágott kézzel könnyed és vidám legyek!”
A Lángolj és égj el olyan érzést vált ki bennem, mintha egy haldokló búcsúzkodna tőlem, és még utoljára ellát jó tanácsokkal és életbölcsességekkel. Gyönyörű szép dal.
És most néhány soráról is külön:
„Csodálkozz és hatódj meg néha…”
Néha sírni kell, ki kell adni a gőzt, a fájdalmat és keserűséget, ami idővel összegyűlik az emberben, mert ha nem, feszültté válik, mindent rossznak fog találni, és szépen lassan minden embert elüldöz maga mellől a viselkedésével.
„Ha eljön a tél, korcsolyázz.
Érdekeljen a történelem,
De ne legyen fontos a megoldás.”
Az első sor: élvezd az életet, mert nem áll meg annál a pontnál, ahol elvesztesz valakit. Éld az életed, mert van, akit sose kaphatsz vissza, akkor se, ha él és virul. Ebbe bele kell törődni, persze az elején még nagyon fáj. De ha nem fogadjuk el, hogy a szeretett személy éli az életét, nagyon lejárathatjuk magunkat…
A második és a harmadik: szeressük a múltat, esetleg legyünk büszkék rá, de ne mi akarjunk helyrehozni azt, amit nálunk „nagyobb” emberek rontottak el.
„Szórakozz, de csak nagyon szépen,
És mindig vedd fel a szebbik ruhád.”
Szórakozni úgy is lehet, ha megtartjuk igazi énünket, és nem megyünk át állatba. Sok fiatal azt hiszi, attól lesz „valaki”, hogy egy bulin vagy egy csendesebb összejövetelen leissza magát a sárga földig. Ez nem igaz!! Úgyis jól érezhetjük magunkat, hogy tiszta a fejünk, és vagy nem, vagy csak mértékkel iszunk alkoholt.
A szebbik ruha meg szerintem jelentheti azt, hogy mindig a jobbik, kedvesebb arcunkat mutassuk mások felé, hisz ha bunkók vagyunk az emberekkel, egyszer arra ébredhetünk, hogy teljesen egyedül vagyunk a világban.
„Szeress legalább úgy, ahogy engem.
Szeress valaki mást!”
És itt megint csak a búcsú… senki nem várhatja el, hogy ne szeressünk bele másba, ha akit addig szerettünk, elment. Szerelem nélkül nem lehet élni, mert lehet szeretni a munkát, a zenét vagy egy házi állatot is akár, de az nem ugyanaz, mint amikor odabújhatunk valakihez, aki mellett biztonságban érezzük magunkat, aki megvigasztal és megnevettet, megért, és akkor is velünk van, amikor már mindenki más magunkra hagyott minket.
Ezt is magamra tudom vonatkoztatni, mert utálom, amilyen vagyok, hogy egyszerűen nem vagyok képes valóra váltani az álmaimat, az első nehézségnél feladom, és nem küzdök azért, hogy boldog lehessek.
A 2. sor meg… egyáltalán nem látom az élet értelmét, nem is szeretnék itt lenni a Földön. Sokszor mondják, hogy örüljek, hogy élhetek. Miért is?! Hisz én nem kértem az életem, egyszerűen kaptam.
Írnék egy kicsit arról, hogy mennyire gyér fantáziával bírnak a most alakuló együttesek nagy része. Múltkor néztem egy zenecsatornát, s adtak egy klipet egy bizonyos „Hard és hardostársak” nevű együttestől. Kisebb sokkot kaptam, hogy mennyire semmitmondó és üres ez a név.
A Republic szó ezzel ellentétben kifejezi azt, amik. Mindenről tudnak írni, a kreatív hangszerelésről nem is beszélve. Mindenkiből mást váltanak ki a dalaik, és mindenkivel meg tudják szerettetni magukat.
Egyszer valahol olvastam, hogy egy férfi azt írta, azért nem szereti a Republicot, mert nem érti a mondanivalójukat. Az illető valószínűleg azon felnőttek közé tartozik, akikben egy cseppnyi „gyerekség” sem maradt, a fantáziájuk pedig egyenlő a nullával. De minek kell mindig mindent érteni, boncolgatni? Szerintem nem baj, ha egy vers vagy dal nem azt mondja nekünk, amire a költő gondolt, elég, ha megérint és jó érzést vált ki belőlünk.
Kilencedikben történelem órán szinte csak az első és a második világháborúval foglalkoztunk, a következményeivel, na meg a kommunizmusról. Gyakran tanultunk tüntetésekről, csalásokról, hazugságokról. Ez a szám valahogy egy tüntetésre való fölbujtást varázsol elém.
„Kié a Föld? Kié az ég?
És kié az életünk?
Én nem tudom, hogy miért baj az,
Ha néha kérdezünk.”
Irodalom és töri órán is meséltek a tanítók a kommunizmusról, pl. olyat, hogy aki kérdezett, annak valamilyen úton-módon véget ért az élete, a főiskolát végzett emberek pedig csatornát tisztítottak, sörgyárban dolgoztak, vagy más olyan helyen kaphattak csak munkát, ahol nem sok vizet zavartak. Tehát baj volt, ha kérdeztek… Ilyesmiről irt Bohumil Hrabal is a Túlságosan zajos magány c. regényében.
Varázsolj a szívemmel
Végre sikerült úgy-ahogy összeszedni a gondolataimat, érzéseimet, amiket ez a dal vált ki belőlem. Ha hallgatom, az Egymás szemében c. regény utolsó része jut eszembe, az a rész, amikor Tamara és Attila lefeküdtek egymással. Tamarának fájt, amit Attila érzett: hogy a fiú lefeküdt Szilviával, akit nem szeretett, így az együttlétük nem jelentett számára semmit, de miután a szerelmével is megtette, rádöbbent, hogy az sem volt neki fontos. A „szeress engem, hogyha kérlek…” sornál egyből beugrik a regény, nem tudom miért. Talán ezzel lehetne a legjobban kifejezni Tamara érzéseit…
Egyszer az egyik tanárunk azt mondta, hogy a mi szerelmünk, tehát olyan tizenöt év körüli embereké nem igazi szerelem. Egyből eszembe jutott ez a dal, és nagyon dühös lettem, mert ezek szerint a mi érzéseink nem valódiak. Kérdem én: ha létezik igazi szerelem, akkor azt mindenképp egy felnőtt élheti csak át? Egy tizenéves nem érezhet ilyet? Ha ő együtt van a párjával, neki is „végtelen a zuhanás”, ha valami rossz történik, összebújnak, megvigasztalják egymást, érzik egymás közelségét.
„Ha felrobbanna a világ,
A hazugság véget érne.”
Amíg ember élni fog, akár a Földön, akár a Marson, vagy bárhol máshol, mindig lesz gonoszság. Az csak úgy érhet véget, ha az emberiség kipusztulna. Azt mondják, hogy mi, emberek felsőbbrendűek vagyunk az állatoknál, mert tudunk gondolkodni, alkotni és ki tudjuk mutatni az érzelmeinket. De ha jobban belegondolunk, az állatok is teszik ugyanezt, de az ő céljuk az életben maradás, nem pedig az, hogy akit gyűlöl, azt szerencsétlenné tegye, vagy hogy gonosz legyen. Az állatok ösztönösen cselekednek, nem önzőségből vagy szemétségből. De ez csak az én véleményem…
Ez a két sor a történelem óráinkat juttatja eszembe, amikor a trianoni szerződésről beszéltünk. A szerződés utáni országhatárokat a természetes határok szerint jelölték ki, tehát hegyek, folyók képezték a határokat.
Magyar irodalomból idén sok olyan verset és novellát tanultunk, ami arról szólt, hogy a kitelepítések után a nagyszülők unokái már nem beszélték anyanyelvüket, hiszen már alig hallottak magyar szót. Ez is valami ilyesmi.
A gyerekek még azt hiszik, hogy mindenki olyan őszinte és ártatlan, mint ők, nem tudják, hogy mennyi bánat, fájdalom és gonoszság van a világon. Aztán ahogy felnőnek, egyre többet csalódnak az emberekben, és lehet, hogy végül ők is olyanná válnak, mint azok, akik fájdalmat okoztak nekik.
„Túlgyalogolni mindig egy álmon,
És menni a másik után.”
Szerintem ez a világ egyik legnehezebben megvalósítható dolga: feladni egy álmot, és újért harcolni. Pedig az álmokat nem szabad feladni, küzdeni kell értük. És ezt én tudom, de sosem így teszek. Általában az első nehézségnél feladom, beletörődök abba, hogy nem tudom megvalósítani. Pedig ezt nem szabad! Harcolni, küzdeni kell mindig, és nem szabad hagyni, hogy bárki lebeszéljen a célunk eléréséről.
Elképesztően gyönyörű. Zoli elbájoló hangja valósággal megigéz. Mindig behunyt szemmel hallgatom ezt a dalt, egyszerűen nem lehet nem odafigyelni a zenére, Zoli hangjára és a dalszövegre.
Mindig úgy gondoltam, hogy ez a dal az életről szól, hogy mégis mi értelme, miért pont itt, a Földön élünk… Pár nappal ezelőtt Valaki ráébresztett, hogy valójában az élet-halál körforgásáról énekel nekünk Zoli, és hirtelen nagyon sok kérdés merült fel bennem az életről és a halálról, olyanok, amikre úgy érzem, hogy a Fiúk tudnának kielégítő választ adni. Ez lehet azért, mert az Ő számuktól támadtak kétségeim e két dolgot illetően, vagy talán azért, mert Ők azok a felnőttek, akiket önmagukért szeretek, nem azért, mert a szüleim, keresztszüleim, stb. Kb. 12-13 ilyen felnőtt van, ebbe beletartozik szinte mindenki, akinek köze van a Republichoz. :)
Mikor először hallottam a címet és magát a dalt, nagyon ismerős volt, de nem tudtam honnan. Aztán egyszer az unokaöcsémnek felajánlottam, hogy én olvasok neki esti mesét. Levettem a Gőgös Gúnár Gedeon-t a könyvespolcról, és átnéztem a tartalomjegyzéket. Rábukkantam az egyik kedvenc mesémre, A barna mackó kuckójára. Elkezdtem olvasni, és megláttam a maci nevét, ami Méz Áron volt. Ekkor beugrott, hogy valószínűleg innen ismerős a dal, hiszen lényegében a mese története van leírva vers formájában. A szívem csücske ez a szám. :)
„Nem érti senki, és Te sem tudod,
Hogy mitől félek, miért hallgatok arról,
Amit mondani kell, amit helyettem senki nem mondhat el…”
Már említettem, hogy ez a dal olyan, mintha rólam szólna. Tényleg így van, valahogy félek kimondani azt a szót, hogy „szeretlek”. Talán azért, mert félek, ha kimondom, jobban fog fájni a szeretett személy elvesztése.
Most arról mesélnék, hogyan szerettem meg a Republicot.
A volt osztályfőnökünk dobosként játszik egy együttesben. Elmentünk a koncertjükre, ahol játszották a Repül a bálnát. Megtetszett a dal, fél évet járkáltam utána, míg végre megszereztem CD-n. Addig is az otthon fellelhető Republic CD-ket hallgattam, amik nagyon- nagyon megtetszettek. Szeptemberben véget ért egy elég jó barátságom, ami nagyon fájt. Nem akartam a fájdalomra gondolni, ezért muszáj volt valamibe belemenekülnöm. Ez volt a Republic. Nem hittem, hogy ennyire belehabarodok, és nem lesz más, ami örömet okozna. Most ott tartok, hogy nem tudok másról beszélni, csak arról, hogy a Republic így, Cipő úgy, a Fiúk amúgy… Ha picit sikerül is másról beszélnem, a végén úgyis megint a zenekarnál lyukadok ki. Ez jó, de megvan a magam rossz oldala is, pl. hogy nincsenek barátaim. Alig ismerek olyan embert, aki hasonlóan szereti Őket. Kevés ember tudja, hogy mit érzek az együttes iránt, mindenki múló hóbortnak gondolja, ami majd elmúlik. Tévednek…
Az egyik kedvenc dalom a Kenyér vagy igazság c. albumról. Valami olyasmit érzek a hallgatásakor, mint amikor szerelmes az ember: van valaki, aki számára egyetlen, aki, ha már a világ is magára hagyta, vele van, történjen bármi.
Kapd el gyorsan
Ez az a dal, ami mindig megnevettet. Komolyan, fogalmam sincs, miért, de amint elkezdődik, szabályosan vigyorgok. :) A számban a DJ része tetszik a legjobban, nem tudok betelni vele, annyira muris… :)
Varázsolj a szívemmel
Ennél a dalnál kisezer érzés kavarog bennem, de egyiket sem tudnám elmondani. Képek villannak be minden egyes sornál, viszont egyelőre nem tudnám érthetően megfogalmazni, amit látok rajtuk. Majd később… :)
„Jön a halál, aki megoldja.”
Pár hónappal ezelőtt etika órán az egyik osztálytársnőm a halálról vitatkozott a tanárnővel. A lány állította, hogy a halál lehet megoldás bizonyos helyzetekben. Pl. képzeljük el, ha valaki megtudja, hogy halálos beteg, nem gyógyulhat meg, viszont sokat fog szenvedni. Erre a tanárnő azt mondta, hogy a betegnek megoldást nyújt a halál, a szeretteinek viszont csak fájdalmat okoz vele. Igazat adtam mindkettejüknek. Először. Próbáltam pártatlan maradni, ám végül arra jutottam, hogy ilyen esetben nem a szeretteim érdekeit nézném, hisz nem nekik kéne szenvedniük, hanem nekem. Szóval arra jutottam, hogy a halál igenis megoldhat pár helyzetet, viszont nem mindig ez a megoldás.
„Ez az élet, ez a börtönőr,
Szabadulnék a börtönből.”
Most, 15 évesen elég sok dologban vagyok korlátozva, amitől néha úgy érzem, mintha egy börtönben élnék. Ennél a 2 sornál valamiféle tehetetlen, marcangoló dühöt érzek, főleg azért, mert szabadulnék, lázadnék, de nem tudok.
Az irodalomkönyvünkben az írták Nagy Lászlóról: „Jóság, szépség, hallatlan költői merészség, tűz, tündérkedés - ez Ő.” És tényleg. Tényleg meseszép versei vannak. Annak ellenére, hogy nem vagyok oda a 20.- 21. század irodalmáért, az Ő versei megérintették a lelkemet. Azért nem szeretem a modern költők verseit, mert nem rímelnek, rímek nélkül viszont nem tudom szépen elszavalni a verset. Biztos bennem van a hiba. :)
Tóth Zoli és Cipő dalai gyönyörű rímeket tartalmaznak, amik segítenek a dal megjegyzésében.
Nem tudom megmagyarázni, miért, de nagyon lehet érezni a különbséget Cipő és Zoli dalai közt. Sajnálom, jobban nem tudom elmondani, de a rajongók biztosan értik, mit akarok mondani. :)
„Szeretem, mert szabaddá teszi mind a két kezem.”
Ha meghallok egy Republic dalt a rádióban, mindent azonnal abbahagyok (főleg a tanulást :)), tehát szabaddá teszi mind a két kezem.
„Nagy biztonságot ad, és lendületbe hoz.”
Bárhová megyek, úgy érzem, hogy semmi bajom nem eshet, mert a dalok velem vannak, megvédenek és tanítanak. Volt már, hogy egy szám húzott ki a csávából (matekon a Négy indián). Szóval elég „Republicban gondolkodnom” és sikerül megoldanom a problémáimat.
„Szeretem, mert hatékonyan tisztit mindenütt.”
Itt most mesélnék valamit: 2006 szeptemberében elég rossz lelki állapotban voltam, ugye kezdődött a suli, utolsó év, meg minden, és már az első hónapban „megtelt” az agyam, úgy éreztem, hogy több információt képtelen befogadni. Szeptember 22-én elmentünk Republic koncertre, és láss csodát: kiürült az agyam! Újra jól tanultam, jó kedvem volt. Nos, ezek után mondhatom, hogy a Republic zenéje hatékonyan tisztit, ha máshol nem is, az agyamban mindenképp. :)
Ha ez nem elég, van még valami. Éreztem már, hogy muszáj sírnom, különben szétrobbanok, de egy könnycsepp sem jött a szememből. Erre elkezdtem egy érzelmes dalt hallgatni, amitől megeredt a könnyem. Sikerült kisírnom magamat, hogy utána „könnyebb” legyen a szívem. Jó érzés volt.
Szóval inkább így mondom: érzések és gondolatok közt mindenképpen hatékonyan tisztit.
Amiket a dalokról írok, nem elemzések, hiszen se a dalszövegeket, se a verseket nem szoktam elemezni, nem szeretek a sorok közt olvasni, mert attól elvesztheti a dolog a misztikumát, a varázsát. Teljesen mindegy, hogy ízekre szedünk-e egy dalt vagy verset, hisz ha tetszik, akkor is tetszeni fog, ha értjük a szimbólumok (és hasonlók) jelentését, ha meg nem tetszik, akkor sem fog, ha minden egyes részt megértünk belőle.
A másik dolog meg, valószínűleg az elemzéskor valami olyasmit magyaráznánk bele, amire a költő akkor a vers megírásakor egyáltalán nem is gondolt. Akkor meg mi értelme az egésznek?!
Azon viszont el szoktam gondolkodni, hogy mit érezhetett íráskor: fájdalmat, örömöt, bánatot, dühöt? A Republicnak vannak olyan dalai, amelyek kicsit gúnyosak, így nem tudom őket behatárolni, hogy milyen érzelmi állapotban íródott meg.
A kisdobos c. dal néhány sora kifejezi azt, amit a Republic együttes iránt érzek, leír érzéseket, melyeket saját szavaimmal nem tudnék elmondani.
„A neved egy régi plakáton,
A legszebb szó a világon.”
REPUBLIC! Számomra a Republic szó a legszebb a világon. Ahogy Örkény István írta: „Vannak szavaink, amelyeket szeretünk. Szívesebben mondjuk ki őket, mint más szavakat.” Örkény számára ilyen szavak a „magyar” és az „értelmiségi”. Én a „Republic” szót mondom ki tisztelettel és szeretettel.
„És jöttek igazi barátok,
Akik neked adnák a világot.”
A Fiúk (szerintem) így vannak egymással. Hihetetlen, milyen barátsággal és szeretettel beszélnek egymásról, vagy néznek egymásra.
„Nem jöttél, nem is írtál, úgy látszik, ennyit ér a szó.
Kimondom, kimondod, elszáll, minden kifordítható.”
Biztos mindenki volt már úgy, hogy várta egy ígéret teljesítését, de csalódás lett a vége. Én valami ilyesmit érzek ebben a 2 sorban. Gyönyörű, érzelmes és elgondolkodtató dal.
„A váróteremben a lány, a váróteremben a lány
A fiút várja talán, piros szalag a haján.
De az a vonat már sohasem, de az a vonat már sohasem,
Vagyis jön, csak üresen, rajta sok-sok idegen.”
Ha egy pár szétmegy, bizony megesik, hogy nem múlik el mindenkiben a szerelem. A szerelmes fél ilyenkor ürességet érez, és a megszokott dolgok rosszabbakká, szomorúbbakká válnak. Ezt jelenti nekem ez a 4 sorocska a Lassú vonat érkezik c. számból.
„Nagy baj van, baj van, hol a szívem?
Ha nincs itt, mi az, ami fáj?”
A szerelmes fel sem fogta a fájdalmat, amit a „másik fele” okozott neki. Érzi, hogy fáj a szíve, de nem tudja, vagy nem akarja felfogni, miért.
Amit nem értek - még mindig nem jöttem rá, hogy a dalban elhangzott jogos kérdések kiben fogalmazódnak meg inkább: egy gyerekben vagy egy felnőttben? Hiszen a gyerekek még ártatlanok, fájhat nekik, ha egy farkas megeszik 2 embert, mert hát ez rossz dolog. A felnőttek pedig mindig mindent meg akarnak érteni. Ha a gyerekek mondanak valamit, nem állják meg, hogy ne faggatózzanak. Ez még nem is lenne baj, ha értelmes kérdéseket tennének fel. Saint- Exupéry A kis herceg-ben nagyon jól jellemezte a felnőtteket, vagyis hogy ők sosem a lényeges dolgokat akarják tudni, hanem az olyanok érdeklik, hogy hány éves valaki, hol lakik, és eldöntik helyettünk, hogy pl. egy új barátunk milyen ember, csupán a hallottak alapján.
„Ne sírj, úgyis mindegy, a lovacska elszaladt.”
Mindig erre a sorra gondolok, ha elszalasztok valamilyen lehetőséget. Olyankor a lehetőség az a bizonyos lovacska, és felesleges sírnom miatta, hiszen már nem változtathatok azon, amit tettem, vagy éppen nem tettem.
„Amikor nem segít a szó,
Amikor ütni volna jó,
Legyen a szíved jéghideg,
Adj oda mindent, amit lehet.”
Ez a 4 sor nagy segítség, amikor szeretnék valamit veszekedés nélkül megúszni, pl. ha valaki beszól. Hisz ilyenkor valóban nem segít a szó és ütni volna jó, de nem érdemes idegesíteni magunkat egy másik ember butasága miatt.
Most nem csak a Republicról írnék, hanem a többi túlélő zenekarról is, mint pl. a Bikini. Hiszen az ő dalszövegeik többnyire változatosak, viszont ha megfigyeljük a mostani zenekarok (pl. Crystal, Groovehouse) dalait, szinte mindegyik ugyanarról szól: van egy szerelmes, aki szomorú, mert nem lehet hőn áhított szerelmével. És ha egy számot ismerünk, ismerjük a többit is. Szó se róla, az énekeseknek nagyon szép hangjuk van, jó hallgatni, ahogy énekelnek, de egy idő után meg lehet unni. A Republic ír olyan dolgokról is, amiknek köze nincs a szerelemhez, pl. történelmi eseményekről is. Talán azért, mert Ők már idősebbek (pozitív értelemben gondoltam ezt), több mindent megértek, érettebbek, mint egy huszon- vagy harmincéves.
Imádom a Cipő és Zoli gondolatait, mindig megérintenek valamilyen úton- módon. Van, hogy elsőre elsiklom egy-egy mondat mellett, de minél többet hallgatok egy dalt, annál inkább érzem magaménak.
A Furcsa magasban c. dal mintha rólam szólna. Mindig sírok, ha azt hallom. Hisz engem sem értenek az emberek, hogy miért mindig olyan álmokat kergetek, amiket úgysem érhetek el, és „várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok.”
Az is nagyon jó lenne, ha „... lenne már csak egyszer, hogy zsebre vágott kézzel könnyed és vidám legyek!”
A zenekar jelenlegi felállása 2005 őszén alakult ki sok éves tagcserék után. A történet a 2000-es évek elejétől indult, amikor Tuza Róbert (ének) és Nagy Balázs (gitár) egy olyan rockbandát szerettek volna létrehozni, amit a közeli barátság és a közös zenei érdeklődés tart össze. Amit olyan emberek alkotnak akikben megvan a kellő kitartás és ambíció, de egyúttal a szerénység és az alázat is ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy zenekar őszintén tudjon működni mind zeneileg mind emberileg.
A tagok egyenként már végigjárták a maguk útját számos zenei formációban, mielőtt találkoztak. Így került be a zenekarba Gachal Gábor (dobok) aki számos együttesben igazolta zenei rátermettségét. Ezt követően érkezett Szarka Endi (gitár) egy ismerős zenekarból. Az ő zenei múltja is sokoldalú, korábban már több műfajban is megállta helyét. A jelenlegi felállás pedig Nagy Dénes (basszusgitár) érkezésével vált véglegessé, aki szintén több zenekarban megfordult már, és más hangszereken is bizonyított.
A zenekar fontosabb állomásai 2005 óta:
2006-ban leforgatták első videoklipjüket az "Angyalok városa" című dalhoz, ami még egy korábbi (szerzői kiadású) lemezhez tartozott, melynek eredményeképp' több alkalommal is meghívást kaptak különböző médiákba, ami jó előmenetel volt a soron következő lemezhez. 2007 tavaszán a zenekar felvette az Ennyi a lényeg c. demo-t, ami az első olyan lemez volt amit ez a formáció létrehozott. A demo nagy sikereket ért el, a közönség és a média is jól fogadta s a rengeteg pozitív visszajelzés után, többek között a REPUBLIC zenekarral 2 éven át járhatták az ország különböző pontjait, ahol több ezer fős közönség előtt debütálhattak.
2008 őszén az EMI lemezkiadó is felfigyelt a zenekarra, és ezzel párhuzamosan új dolgok léptek életbe. A Republic-os Nagy Tibor és Orosz Éva vezetésével elindult egy hosszú médiaturné, ahol rengeteg TV- és rádiós meghívást kaptak, különböző műsorokban.
Ez év őszén lett leforgatva az Ennyi a lényeg videoklip is, melyet a sokak által ismert Galler András (Indián) rendezett. Az Angyalok városához hasonlóan ez is szintén egy "image" klip lett, melyet a némely zenei TV és rádió is szívesen játszik a mai napig.
2009 március 25-én, hivatalosan is megjelent az "Ennyi a lényeg!" lemez. Az album, ugyan azokat a dalokat tartalmazza, mint a két évvel azelőtt napvilágra jött demo.
A lemezt a kritikusok, a szakma és a közönség is nagy lelkesedéssel fogadta, rengeteg pozitív visszajelzéssel.
2010. év elejétől a CLASS FM rádió rotációban játssza az Ennyi a lényeg c. dalt, ami huzamosabb ideig a MAHASZ 40-ES rádiós játszási toplistán is előkelő helyet foglalt el
2011. a zenekar az addigi managereiktől külön útra lépett, és új emberekkel dolgozik együtt.
Koncertszervezés, ügyintézés: Kövesdi Zoltán (+36 30 234 79 60), E-mail: extaziszenekar@gmail.com
Facebook: Extazis Zenekar * EXTAZIS (club) * Extazis Fanclub A zenekar ez évben stúdióba vonul, felvenni az új lemezt, s a történet folytatódik...
****************************************
Az Extazis zenekar a 2005-ös év végén nyerte el jelenlegi formációját. A zenekar eredetileg, barátság és közös zenei érdeklődés alapján alakult, ami a mai napig összeköti a zenekart. A történet a 2000-es évek elejétől indult, amikor Tuza Róbert (ének) és Nagy Balázs (gitár) egy olyan bandát szerettek volna létrehozni, amit a közeli barátság és a közös zenei érdeklődés tart össze. És amit olyan emberek alkotnak akikben megvan a kellő kitartás, ambíció és a legtöbb minden ahhoz, hogy egy zenekar zökkenőmentesen tudjon együttműködni mind zeneileg mind emberileg. A tagok egyenként már végigjárták a zenei ranglétrákat számos zenei formációban, mielőtt találkoztak. Így került be a zenekarba Gachal Gábor (dobok) aki számos együttesben igazolta már zenei rátermettségét. Ezt követően érkezett Szarka Endi (gitár) egyik közeli zenekarból. Aki korábban már több műfajban megállta a helyét. A felállás Nagy Dénes (basszusgitár) érkezésével vált véglegessé, aki szintén több zenekarban megfordult már, és több hangszeren is bizonyított. A tagok egyenként mivel már megjárták a maguk útját, - mindenki más stílust hozva magával - egyedivé és könnyen beazonosíthatóvá tette a zenét. A zenekar érdekessége, hogy minden tag vokálozik és mindenki egyöntetűen részt vesz a zeneszerzésben és a szövegírásban. A stílus: eredetileg rockzenei elemeket tartalmaz a dallamosabb vonulatból, mely több féle stílusból is táplálkozik. Olykor könnyed, máskor karcos gitárokkal épülnek fel a harmóniák, melyeket változatos bőgődallamok és ízes dobjátékok támasztanak alá, s mindezt az életigenlő pozitív szövegek és énekdallamok teszik teljessé.A zenekar fontosabb állomásai: 2006-ban leforgatott első videoklip az "Angyalok városa" című dalhoz készült, ami még egy korábbi lemez dali között szerepelt.Majd ennek eredményeképpen több alkalommal is meghívást kaptak különböző médiákba, ami előmenetele volt a soron következő lemeznek. 2007 tavaszán a zenekar felvette az Ennyi a lényeg c. albumot amely a Tom-Tom stúdióban került rögzítésre. A közönség és a média is kedvezően fogadta a lemezt és ezután, többek között a REPUBLIC zenekar vendégei lehettek a határon innen és túl.Több ezer főt számláló közönség előtt debütálhattak több alkalommal. 2008 őszén az EMI lemezkiadó is felfigyelt a zenekarra, melynek segítségével komolyabb terjesztésre került az Ennyi a Lényeg EP és egy médiaturné vette kezdetét, amit több TV-s és rádiós szereplést kísért. Ez év őszén a címadó dalból klip is készült Galler András „Indián” rendezésében. A stílusát tekintve az Angyalok városához hasonlóan ez szintén egy "Image" klip.. 2009 március 25-én, hivatalosan is megjelent az "Ennyi a lényeg!" lemez. 2010. év elejétől a CLASS FM rádió rotációban játszotta az Ennyi a lényeg c. dalt, ami huzamosabb ideig a MAHASZ 40-ES rádiós játszási toplistán is előkelő helyet foglalt el.Majd mendzserváltásra került sor és megújult erővel kezdtek el dolgozni az új albumon.Időközben több fesztiválon és rendezvényen visszatérő vendégnek számítottak.Majd 2012. október 15-én megjelent a várva várt album amely a Most! címet kapta. Amely 12 dalt plusz egy bónusz track-et tartalmaz.Az első klipet a Vigyázz rám dalra forgatták amelyben a zenekar énekese töri magát ,hogy minél előbb eljusson az ominózus koncertre.Majd jött egy koncertklip a Happy End amit pár jól sikerült koncertből ollóztak össze a jellemzően extatikus hangulat bemutatása kedvéért. Jelenleg a zenekar rengeteg tervvel és meglepetéssel készül az új album népszerűsítését illetően... Folytatjuk
AJÁNLOM AZ OLDALT
